Na, ez már élvezhetőbb volt! Ez a történet is elég furcsa, de valahogy jobban megfogott, mivel ez egy kicsit valóságosabb. A történet eléggé vontatott, de szerintem egyáltalán nem unalmas. Érdekes, hogy egy picit belepillantunk Akakij Akakijevics lelki világába, miközben a környezetében élők nem is tudják, hogy van neki ilyen. Még egy jelentéktelen ember is lehet boldog, de milyen különös, hogy neki csak ennyi kell hozzá. Végre valamire várhat, valami után vágyakozik! Ha belegondolunk, egy "normális" embernek ez nem elég. Sokkal nagyravágyóbbak vagyunk ennél. Ha erről az oldaláról vizsgáljuk az életét, rájöhetünk, hogy igazából ő is élt. Nem úgy, mint a többiek, de boldog volt. Egészen addig, míg el nem lopták a köpönyegét, az élete értelmét. Ettől kezdve minden megváltozott. Magából kikelve vitatkozott egy rangban felette álló emberrel, ezzel megszegte a csinovnyiktörvényt. Más ember a feleségéért vagy a gyerekeiért tesz ilyet, ő a köpönyegért, a társáért. De ha az tette őt boldoggá, akkor érthető, hogy harcolt érte. Van ilyen. Akakij Akakijevics tényleg szürke kisegér, átlag alatti, fanatikus, és még szánalmas is. De ha ő ettől boldog volt, akkor ez miatt nem ítélem el. Egyszerűen csak elfogadom, hogy van ilyen...