Az eddig tanult művek közül ez tetszett a legjobban! Szerintem ez sokkal kézzelfoghatóbb volt, mint eddig bármi, valahogy a mondanivalóját sokkal könnyebben és hamarabb megértettem. Nagyon sok feszültséget érzek benne, rengeteg energiát, de valahogy mégis olyan rossz érzések kerítenek hatalmukba, miközben olvasom. Ez a párduc, vagy ez az állat mások által lett ebbe a ketrecbe kényszerítve, hiába olyan erős, vad, mégsem tud kitörni. Tűri a sorsát, de próbál ellene lázadni. Nem tettekkel, csak gondolatokkal. Tudja, hogy bármilyen próbálkozás sikertelen lenne, ezért feleslegesnek érzi hogy megpróbáljon kitörni. De azt tudja, hogy amíg itt van, addig nem lehet boldog, hiszen ez nem a természetes állapot, neki nem itt kellene lennie. Már a külvilágot sem érzékeli, csak néha-néha villan be egy kép, ami emlékezteti, hogy a rácsok mögött is van élet, de nem neki. Érzi, hogy többre hivatott, de nem tudja érvényesíteni akaratát ebben az ember által kialakított kegyetlen világban...