Drámaiatlan dráma... Olyan, mint a dráma, csak egyáltalán nem hasonlít rá! Ez kb. ilyen. Azt hiszem, hogy soha nem fogom megérteni az irodalmárokat. Hogyan lehet a semmiről valamit írni? Nincs cselekmény, nincs konfliktus, a szereplők csak elbeszélnek egymás mellett... Ha ez a való világban is így lenne, azt hiszem, éhenhalnánk. Az összes szereplő egy rakás szerencsétlenség, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni... De ez után a félév után már semmin sem lepődöm meg. Csehov sokkal jobb novellékat írt, mit színműveket. Kár, hogy azokból csak egyet vettünk. Elolvastam a szöveggyűjteményben található másik novellát, az is sokkal jobb volt, mint a Sirály. Ez a színmű olyan, mintha nem is akarnák megoldani a problémáikat, túl keveset küzdenek értük. A legszimpatikusabb szereplő Trigorin, mert ő mindig próbál javítani a művészetén, tudja, hogy valami nem jó úgy, ahogy van. A problémamegoldás mindig ott kezdődik, hogy felismerjük a probléma létezését. Erre a többiek nem igazán képesek, Trepljov is csak a saját halálával tud véget vetni a szenvedésének. És csak úgy mellékesen: Trigorin szeret horgászni!