Tudom, hogy ez a bejegyzés már nem számít bele, de ez a novella nagyon megfogott, úgyhogy muszáj róla írnom néhány sort. Egyébként aki tudni akarja, hogy miről szól, az az alábbi linken megtalálhatja a teljes művet:

http://agost.myip.hu/irodalom/csehov/aludni_szeretnek.htm

A történet röviden: Varka, egy 13 éves kislány cselédként dolgozik egy vargánál. A házban van egy kisgyermek, akit mindig neki kell elaltatnia, de ma éjjel sehogysem sikerül neki. Nem szabad elaludnia, mert akkor csúnyán megvernék, de már nagyon fáradt. Félálomban dudorászik a gyermeknek, közben folyamatosan álmodik: az alvásról, az elhúnyt apjáról, és a szintén koldussorsra jutott édesanyjáról. Az álomvilág és a valóság összemosódik számára. Aztán reggel lesz, egy újabb fárasztó nap kezdődik, és egy kicsit sem tud pihenni. Már alig áll a lábán, amikor végre beesteledik, és megkapja az aznapi utolsó parancsot: "Varka, ringasd a gyereket!". Megint kezdődik egy álmatlan éjszaka, és érzi, hogy valami megbénítja, valami nem hagyja élni. Elkezd gondokodni, és egy tévképzet elhatalmasodik rajta: a gyermek az oka mindennek. Elhatározza hát, hogy megöli és utána már lefeküdhet aludni. Odamegy a bölcsőhöz, "...megfojtja, és azután gyorsan végigfekszik a padlón, nevet örömében, hogy most végre alhat, és egy perc múlva halálosan mély álomba szenderül..."

Nem ennek a műnek az elolvasása volt az eredeti célom, hanem A 6-os számú kórteremé. Kivettem a könyvtárból egy könyvet, amiben az is szerepel, végigolvastam a tartalomjegyzéket és megakadt a szemem ezen a novellán. A témája és a hangulata is eléggé nyomasztó és kétségbeejtő, de nekem mégis tetszik. Szerintem már mindannyian átéltünk egy ehhez hasonló helyzetet (persze más végkifejlettel), és éreztünk ahhoz hasonlót, mint Varka. Az én legutóbbi ilyen élményem nem is olyan régen volt: reggel fél hatkor kelés, iskola, suli után tanulás, aztán KRESZ-oktatás este hétig. Eddig sikerült tartalékolnom az energiámat, de a végén már csak hazavászorogni volt erőm. Amint hazaértem, közölték velem, hogy el kell mennem egy egyesületi megbeszélésre, ami legalább fél kilencig fog tartani. Nekem itt volt az a pont, amikor már nem bírtam, de én megtehettem, hogy nem mentem el, hanem inkább elviseltem utána a dorgálást. Varka helyzete ezért olyan nehéz és kétségbeesett, mert ő nem tud semmit tenni ellene. Ő elért arra a pontra, amikor már "tévképzetek" alakultak ki a fejében, ez miatt ölte meg az egyébként ártatlan gyermeket. Ez egy kicsit kegyetlennek tűnik, ha nem gondolunk bele, hogy abban a pillanatban nem volt teljesen tiszta a feje, ezért nem szabad a lányt elítélni. A gazdái a hibásak, mert nem embernek, hanem eszköznek tekintették a szolgálójukat. Sajnos ez a mai világban is megtalálható, az ember ma sem tud nemet mondani a parancsokra, mert ezesetben kirúgnák a munkahelyéről.

Szinte az egész novella egy álomvilágban játszódik, noha vannak valóságos részei is. Varka szempontjából látjuk a történéseket, ezért tűnik úgy, minthogyha nem is ebben a világban lennénk, mert  olyan, mintha folyamatosan álmodna és a munkáját is "félholt" állapotban tudja elvégezni. Nagyon szépek az átmosások az álom és a valóság között, nem hirtelen szakad meg az egyik és hirtelen jön a másik világ, hanem van egy köztes állapot is. Az álmokon keresztül ismerjük meg a lány életének előzményeit, így egy kicsit jobban átérezhetjüka sorsát. A végével kapcsolatban van egy kis problémám, ugyanis azt nem értem kristálytisztán, ezért is írtam bele idézetként a történet ismertetőjébe. Nagyon örülnék, ha a Tanárnő tudna ebben segíteni!