Ezt a novellát Ofő olvasta fel, úgy emlékszem, tavaly karácsonykor. Én már előtte is ismertem, mert a régi irodalomkönyvünkben is benne volt, most azt találtam meg az öcsémnél. Ha valaki nem emlékezne a történetre, röviden vázolom: Karácsony előtt egy faluba beállít egy asszony egy fiúgyermekkel. Egy család menedéket ad neki, mert üldözik. Él a faluban egy Bederik Duri nevű gonosz ember, aki tudja, hogy keresik az asszonyt, mindig a ház körül ólálkodik. Egy nap jönnek katonák is, ezért az asszonyt átszöktetik a kertek alatt egy másik házba, aztán egy másikba. Így nincs a faluban olyan család, aki ne bújtatta volna őket legalább egyszer. Eljön a karácsony, a vendéglátója kiviszi a nőt a hegyhez, ahol átszállnak egy másik szekérre, de útközben találkoznak Bederik Durival, aki letép a nő ruhájából egy darabot. Egy nap harckocsik és katonák jönnek Bederik Durivezetésével, bekerítik a falut, a nőt és a gyermeket keresik. A falu lakói egy kupacban gyülekeznek, amikor hirtelen láthatatlanná válnak, így nem tud nekik ártani a katonaság. A katonák elmennek, minden a helyére kerül. 

Szerintem ez egy nagyon szép novella, igazán megható a története. A háború alatt játszódik, a falusi közösségek összetartását jeleníti meg. A menekülő nő minden bizonnyal Mária, a kisgyermek pedig Jézus. A faluban minden család befogadta, senki sem árulta el őket. Kivéve Bederik Duri, aki nem tartozik a jó, hívő emberek közé.Velük együtt mindenki beengedte a házába a szeretetet is. A novellát értelmezhetjük a háború elleni csendes lázadásként is, méghozzá azért, mert az emberek együtt harcolnak az erőszak ellen. Szépen megmutatja, hogy ha összefogunk, ha nem egyedül próbálunk úszni az árral szemben, bármi elérhetővé válik számunkra.