Ez a vers egy kicsit hasonlít az Őszi chansonhoz. A mondanivalója pont az ellentéte, de ugyanolyan dallamos. Miközben olvasom, egy határtalan nyugalomérzet kerít a hatalmába. De jó lenne végre megint kiülni a tó partjára és horgászni! Vagy egyszerűen csak körbesétálni, leülni egy padra és napozni! Azt hiszem, hogy a vers írójának is hasonló gondolatok kavarogtak a fejében. Könnyű elképzelni a vershelyzetet, mintha egy kis történetbe szőtte volna bele a gondolatait. Azonban nem csak ilyen egyszerű dolgokra gondolt a költő. Elgondolkodott az élet okáról, céljáról és milyenségéről. De persze válaszokat egyik kérdésre sem talált, csak a megfogalmazásig jutott el. De már ez is megnyugvást jelent neki, mert mi van, ha az élet nem is valós, mi van, ha csak egy (néha rossz) álom?