Szerintem időnként minden emberből kikívánkoznak hasonló gondolatok. Néha jóleseik egy kicsit "szerettetni" magunkat másokkal. Persze ezt sem szabad túlzásba vinni, pedig az emberek nem mindig érzik azt, hogy meddig lehet így elmenni. Szerintem Lédának egy kicsit rosszul eshetett, hogy Ady ilyen verset írt, (bár gondolom, volt több is, mivel az 1909-es kötetének címe: Szeretném, ha szeretnének). Gondolom, hogy Léda eléggé szerette, csak nem mindig mutatta ki annyira, hogy azt Ady is észrevegye. Volt, hogy nem is láthatta ezt a költő, mert Léda sokat időzött nélküle is Párizsban. Ady azt írja, hogy valójában azért választotta ezt a "hivatást", hogy az emberek észrevegyék őt, hogy figyeljenek rá és hogy szeressék. Ha belegondolunk, akkor minden írónak, költőnek "feltűnési viszketegsége" van, mert mind szeretetéhes. A műveik által pedig felfigyel rájuk a világ, csak ezáltal tudnak érvényesülni.