Ezt a novellát a szöveggyűjteményben találtam. Azt hiszem, hogy Krúdytól még nem olvastam semmit, úgyhogy nem igazán ismerem a stílusát. A novella egy Szimbád nevű hajósról szól, aki még a halála előtt el akar látogatni abba a városkába, ahol a katonaéveit töltötte. El is megy, meglátogatja a régi, ismerős helyeket. Az egyik cukrászboltba téved be, mert látni szeretné régi szeretőjét, Amáliát. Ekkor találkozik a bolt tulajdonosával, Amália lányával. Lát a nyakában egy medált, amire a lány azt mondja, hogy édesanyjától örökölte, és hogy az édesapja katonakori képe van benne (=Szimbád). Innen tudja meg, hogy van egy lánya, de nem mer tolakodó lenni, inkább elmegy.

Szerintem eléggé nehezen érthető ez a mű. Nekem kétszer kellett elolvasnom, hogy egyáltalán felfogjam, hogy miről is akar szólni. Az egész két részre osztható: az egyik, amikor csak az útról gondolkodik, a másik pedig maga az út, "a kaland". Az első csak egy pillanat, annyi idő, amíg az ember visszaemlékezik a fiatalkorának egy kis szeletére. A második valamivel hosszabb időt ölel fel, amíg elmegy a városba és amíg a cukrászdában van. Szerintem túlságosan homályosan fogalmaz, mindent elmond kb. négyszer, kivéve a fontosabb dolgokat. Azért kellett újraolvasnom, mert csak a jelentéktelen pillanatnyi benyomásokat sikerült belőle megjegyeznem. Mondjuk lehet, hogy ez volt az író célja, nem pedig egy történet alkotása, de nekem ez nem jött be.