Amikor valaki elmegy külföldre, ilyen gondolatok kavaroghatnak a fejében, mint a vers írójának. Nem csak akkor, hanem ma is. Ezt a lépést nehéz megtenni, kivéve, ha valakivel egész eddigi életében semmi jó nem történt itthon. Ilyen pedig egyáltalán nincs. Ha mégis, akkor nem az országgal van a baj, hanem az emberrel. Szerintem, ha valaki azért akar elmennni itthonról, mert tönkrement az ország, egy nagyon rossz döntésre készül. Ilyenkor nem el kell menni, hanem meg kell próbálni minnél többet tenni érte. Biztos, hogy most sokan megkérdeznék: Jó, jó, de mit tegyek én, aki csak egy kis senki vagyok, az egész országért? Gondoljunk csak bele: a Márciusi Ifjak is mondhatták volna ugyanezt, de nem tették! Ők inkább elkezdtek harcolni együtt! És ezen van a hangsúly! Ha én egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy megváltsam a világot, akkor megpróbálok másokkal összefogni, akik szintén ezt gondolják magukról. Nem egyedül kell menni a világ ellen, hanem együtt kell érte harcolni.