Ezt a művet sem vettük órán, de mivel Csehov novellái megtetszettek nekem, erről is írok. Ha valaki csillapíthatatlan vágyat érez arra, hogy elolvassa, a következő internetes oldalon megtalálható: 

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/csehov/csinov/csinov.htm

Ennek a novellának a hangvétele sokkal könnyedebb, mint a Fájdalomé. Egy csinovnyik, Ivan Dmitrics Cservjakov egy színi előadásban gyönyörködött, amikor hirtelen tüsszentett egyet. Lopva körülnézett, hogy nem zavart-e meg valakit, ekkor észrevette, hogy az előtte ülö Brizzsalov államtanácsos bosszankodva törölgeti a tarkóját. Előfordul az ilyen, véletlenül letüsszentette. Főszereplőnk zavarba jött, és bocsánatot kért a rangban felette álló nagytiszteletű személytől. Csakhogy nem egyszer, hanem hatszor tette ezt meg, az őrületbe kergetve ezzel Brizzsalovot. Az meg a hatodik után nem bírta tovább cérnával, ezért gorombán elküldte. Erre főhősünk hazament, lefeküdt az ágyra és meghalt.

Azt gondolom, hogy ez is eléggé groteszk, olyan, mint például A köpönyeg. Párhuzamot vonhatunk a két mű között, hiszen a tragédia mindkét mű esetében ugyanazon okból történik: egy csinovnyik egy rangban felette álló személlyel szemben tiszteletlenséget követ el, ezért, a csinovnyiktörvény értelmében halál a büntetése. Ebben az esetben viszont csak egy félreértés okozza a csinovnyik halálát. Amikor letüsszentette, akkor rögtön bocsánatot is kért, az államtanácsos pedig mondta, hogy semmiség az egész, ne is foglalkozzon vele. De Cservjakovot a lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Újra és újra a nyakára járt Brizzsalovnak, aki azért veszítette el a türelmét, mert a másik nem hagyta békén a bocsánatkéréseivel. A mi világunkban is vannak ilyen helyzetek, de nálunk hamar megoldódnak.